Az alkohol hatása... rám

Bulizni voltam. A mostani életszakaszomban ritkán járok, alkalmi party arc vagyok.

Érzelmileg nem voltam balanszban, azt éreztem, hogy szeretnék kikapcsolódni, elmentem ''szórakozni''.

Alkoholt fogyasztottam, fröccsöztem. Rosé kislépések, nagy re-pohárból. Az első még jól is esett, éreztem, hogy eltompulok tőle. Aztán még 2-3 nagy pohárral ittam.
Vártam tőle, h lazítson az érzelmi fojtáson, belazuljak tőle és jókedvem legyen. Ehelyett azt éreztem, hogy teljesen elteker, áthangol, bevisz egy olyan sűrű érzelmi ködbe, ami nem enged. Beleragadok még jobban abba, hogy nem érzem jól magam. Félelmetes is volt, hogy nem tudom belőle magam egy döntéssel kihozni, hanem mintha uralna. Legalábbis addig, amíg ki nem ürül a szervezetemből...néhány órára.

Érzékeltem, hogy zaklatottabbak lettek a mozdulataim. Se ülve, se állva, se sétálva, de még táncolva sem éreztem jól magam.

Félelmetessé vált, hogy nem tudom a szokott módon irányítani a mozdulataimat, nem érzékeltem rendesen a testemet, kezdtem kontrollt veszteni felette. Megszakadt a kapcsolat vele.

Nem találtam az örömhöz az utat. A táncban mindig megtalálom. És mintha az alkohol bezárta volna ezt az ajtót. Irányítottam a testem, de nem érkezett meg a hatása, hogy igen, megkönnyebbülök, jobban vagyok. Még fokoztam a mozdulataimat, nagyobbak és látványosabbak lettek, ''előadtam magam''. Na, ehhez senki sem tud kapcsolódni...egyedül a tánctér közepén előadtam a Küzdelem az Örömért c. táncos performanszot. Az arcomon nem öröm és csillogás volt, hanem fájó tekintet. Küzdöttem, hogy mikor és mitől fogom már jobban érezni magam.

Az alkohol engem egyszerűen elteker, elhangol. Lehangol. Beleköt a fájdalomba.
Az elmúlt években a saját magam fejlesztésével olyan szinten kiélesítettem az érzékelésem, hogy ez a tapasztalás is ráébresztett, hogy a testem egyszerűen nem fogadja már el az alkoholt, mint stimulátor. Nagyon ritkán fogyasztottam eddig is alkoholt, életemben másodszorra rúgtam ezen a bulin.

A buliból egy ismeretlen lovag hozott haza. Utáltam, hogy nem tudtam egyedül hazajönni, de legalább ez jó lovag-szűrő volt. 

Az alkohol irányítása úgy csökkent, ahogy ürült ki a szervezetemből. Óráról-órára nyertem vissza az erőmet másnap. A testemet ápoltam, tápláltam, háborgó gondolaimat és érzéseimet pedig egy baráti fül meghallgatta, így újra egyensúlyba kerültem.

Kellenek a megélések, a helyzetek, az élmények. Utána pedig az, hogy a tapasztalatokat integrálva, beazonosítsuk, hogy valóban azt csináltuk, ami jó nekünk. Legközelebb hogyan tudjuk úgy csinálni?

Neked milyen a viszonyod az alkohollal?